Helyzetjelentés egy nem túl jó helyzetről

Hogy miért írom le most ezt? Leginkább azért, mert segíteni akarok! Elsősorban Magamon. Ugyanis, ha kimondom, leírom elveszíti a súlyát, leteszem a lelki teher egy részét és máris egy kicsit könnyebb lesz továbbmenni. Másrészt másoknak is szeretnék segíteni, olyanoknak, akik hasonló problémával, problémákkal néznek szembe és azt szeretnék érezni, hogy nincsenek egyedül. Talán egy kis reményt is adhatok, megmutatva, hogy mindig van előre, van tovább. A történet ugyan még nem ért véget, de be fogok számolni minden lépésről, minden állomásról. Talán, ha én kijárom az utat, másnak már egy kicsivel könnyebb lesz. Nekem pedig megmarad a jóérzés, hogy talán valakinek segítek ezzel. De magamnak mindenképp!

Az állkapocs ízületi zavarról, most nem szeretnék sokat írni, hiszen a neten számtalan forrás áll rendelkezésre, ha valakit érdekel a téma. Röviden csak annyit, hogy a fibromialgiások körében a statisztikák szerint elég gyakori jelenség. De ez legalább gyógyítható, ugyan nem könnyen, de gyógyítható!
Rólam tudni kell, hogy amióta az eszemet tudom, egy-egy nagyobb ásításnál előfordul, hogy roppan egyet az állkapcsom, ilyenkor kicsit fáj, néhány másodpercig, de aztán semmi különös. Szintén tudom, hogy valószínűleg időnként csikorgatom a fogaimat, mert a fogorvos már korábban rákérdezett erre is, látva a lekopott fogfelületeket. Mindezen problémák mellett azonban mindeddig egy legyintéssel elmentem. Azt gondoltam, hogy van nekem elég problémám ezen kívül is, ezzel most hagyjanak békén.....ez legalább nem fáj!

AZ ELMÚLT HÓNAPOK RÖVID TÖRTÉNETE

Amióta először gondoltam úgy, hogy minden gyötrelem és szenvedés ellenére, immár diagnózissal a kezemben eltudom fogadni a tényt, hogy talán életem végéig együtt kell élnem a fibromialgia nevű izével, sokszor megfordult a fejemben, hogy vajon jelentkeznek-e valamikor újabb tünetek (a nyak, váll, hát és derékfájás mellett). Nos az elmúlt 4 évben erre szerencsére nem került sor, s így a kisebb nagyobb hullámvölgyek, jobb és a rosszabb periódusok váltakozásának ellenére elvoltam a már jól ismert fájdalmaimmal. Megtanultam kezelni, túlélni, átélni, megélni őket. Ismerős, biztonságos tereppé váltak, minden szenvedés ellenére, már nem okoztak szorongást, tudtam mivel állok szemben.

AZ ELŐZMÉNYEK

Aztán 2020 augusztusában valami megváltozott. Ismét teherbe estem. Örömhír! Örültem, örültünk a babának, hiszen szerettük volna, vártuk. Pár héten belül azonban a dolgok megváltoztak. Elkezdődött az a néhány hét, sőt hónap, amit senkinek nem kívánok. Egésznap rosszul voltam, émelyegtem, alig tudtam kiszállni az ágyból és ellátni a kisfiamat és a háztartást. Mindent a férjemnek kellett átvennie. Szenvedtem, szenvedtünk a terhességi tünetektől. A testem rémisztő gyorsasággal alakult át. Hirtelen híztam 10 kg-ot és lettem letargikus, állandóan fáradt és rosszkedvű. Ezt tetézte néhány családon belül történt sajnálatos tragédia, melyek feldolgozása még most is folyamatban van és hozzájárulnak a jelenlegi lelki állapotomhoz. November végén aztán enyhülni kezdtek a tünetek, viszont a helyükbe borzalmas hát és derékfájás lépett, ismét szenvedtem, most már kevésbé látványosan, inkább csak belül. A korábbi családi problémák terhe és a jövőnkkel kapcsolatos kérdések és döntési helyzetek pedig olyan stresszt és szorongást kezdtek okozni, amit már csak nehezen tudtam kezelni. Decemberben elkezdtem érezni, hogy nekem ez túl sok, ezt már nem tudom egyedül kezelni. Egész januárban sokat sírtam, olyan testi tünetek kínoztak, mint erős csípő és derékfájás, szemfájdalom és migrén. Persze öndiagnózisok sorát állítottam fel, ami további szorongásokat okozott. Szerencsére ezek a tünetek amilyen hirtelen jöttek, úgy mentek is, a szorongás és az enyhe depresszió viszont megmaradt.

AZ ÚJ TÜNETEK

2021 januárjában, körülbelül 24 hetes terhesen kezdődtek az" új" panaszaim, melyek azóta is velem vannak. Először a fülem kezdett el pattogni nyeléskor. Nem mondom elég idegesítő volt, de hát ez azért még nem a világ vége, gondoltam. Majd elmúlik....!

Másnapra már az egész állkapcsomban szorítást éreztem, mind a két oldalon. Ez az érzés pár nap alatt enyhült és a bal oldalamra korlátozódott. Sok minden járt a fejemben ebben a pillanatban. Természetesen öndiagnosztizálásba kezdtem az internet segítségével és megállapítottam, hogy valószínűleg gnatológusra (állkapocs ízületi zavarokkal foglalkozó szakember) van szükségem, mivel a saját megítélésem szerint a probléma az állkapocs ízületemben keresendő. Ezután elkezdtem szorongani a problémámon. Minden idegszálammal az állkapcsomra fókuszáltam és aktívan stresszeltem, aminek a következménye persze feszes állkapocsizmok, annak pedig fájó izmok és állkapocs lett.

Februárban, kicsit már lenyugodva azért ellátogattam egy fül-orr-gégészeti rendelésre is, hogy utánajárjak, nem e esetleg a fülemben van a kiváltó ok. A terhességem folytán a doktornő nyálkahártya duzzanatra gyanakodott és orrsprayt javasolt. Egy kicsit megnyugodtam abban a pillanatban, hogy tényleg ez lehet a probléma forrása, ám másnapra ismét az állkapocs ízületi problémákkal kapcsolatok orvosi oldalakat bújtam, hiszen állkapocs szorítást mégsem okozhat fülprobléma. Talán a kettő egyszerre van jelen....ki tudja?

Közben az is felmerült bennem, hogy a jelenleg kibújóban lévő bölcsességfogam okozhat-e ilyesfajta tüneteket. A neten keresgélés után ugyan nem vetem el teljesen ezt az ötletet sem, azonban a tünetek sokkal inkább jellemzőek az ízületi zavarra, mintsem a bölcsességfog okozta tünetekre.

Nos jelenleg, február 21-én, ott tartok, hogy a holnapi napon mindenképp be szeretnék jelentkezni a fogorvosomhoz, elsősorban tanácsért, ötletért, hogy most mit is csináljak, hova forduljak. Elég tanácstalan vagyok, elsősorban azért, mert a városomban nincs gnatológus szakember. a Budapestre való utazás pedig költséges és fárasztó lenne. Jó hír viszont, hogy a Semmelweis Egyetem Fogpótlási Klinikáján ingyenesen felmérnék a problémámat és segítenének is, ezután pedig lehetőségem lenne gyógytornára és kezelésre menni, igaz ezt már saját költségen és persze szintén Budapesten. Mondanom sem kell, hogy kismamaként ennek a tervnek, főleg ebben a koronavírusos időszakban több buktatója is van. Először is feltételezem, hogy panorámaröngent kellene csináltatnom, ami állapotosan igencsak ellenjavalt, másrészt pedig kismamaként a vírus veszélyeztetettjei közé tartozok, így a Budapestre mászkálás ebből a szempontból sem éppen ideális.

Összességében tehát vannak ugyan ötletek, viszont a megvalósítás nagyon sok tényezőtől függ. A következő lépés a helyi körzeti rendelés meglátogatása, aztán majd meglátjuk......de nagyon hajlok a Budapesti utazásra, minden nehézség ellenére is. Ennek lelki tényezői vannak elsősorban, hiszen jelenleg a pszichés állapotom nem túl rózsás. Enyhe terhességi depresszióm van, amit persze az ilyen közjátékok sem segítenek, sőt rontanak rajta.

Egyébként lelki téren is elindultam a megoldás felé vezető úton, többek között azért, hogy elkerüljek egy esetleges szülés utáni depressziót. Kineziológushoz kezdek járni. Egészen pontosan holnapután megyek az első kezelésre, craniosacrális terápiára. Ez a módszer egyébként a teljes ellazulás és stresszoldás mellett az állkapocs ízületi problémák javítására is kiválóan alkalmas, tehát ki tudja, talán nem is lesz szükség a Budapesti kezelésre. Reméljük a legjobbakat! 😊